Kosztolányi Dezső
Csöndes, tiszta vers
Nincsen semmim... Így megyek magamban-
tip-top - szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitartom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szgény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén.
és mint a teknőn a halott.
De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég a fejem felett,
s kitartom az örök egeknek
örök-mezítlen testemet.
No comments:
Post a Comment